BDO munkaügyi portál

Az Mt. tervezett módosításáról kérdeztük Nagy Józsefet, a Nyomdász Szakszervezet elnökét

2018. december 3. 18:15
Szerző(k): dr. Máriás Attila
communitycriminaljustice

Nagy József 2018. májusától tölti be a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöki tisztségét. A munka törvénykönyve utóbbi időkben talán legnagyobb publicitást kapott módosítási tervezete kapcsán kérdeztük véleményét.

Munkaügyi portál: Mi volt a nyomdaipari munkavállalók körében az első reakció a törvényt módosító javaslat kapcsán?

Nagy József: Ugyanaz, mint a többi ágazatban: az elutasítás. Ágazatunkban – éppúgy, mint a többiben – széles palettán mozog az alkalmazott munkarendek sokszínűsége. Normál munkarendben szinte csak a fehérgallérosok dolgoznak. A fizikai területen dolgozók számára a munkaadók többsége most is napi 12 órás munkaidőt ír elő. Természetesen nem a hét minden napján, de így is rendkívül megterhelő az ilyen típusú munkarend. És tegyük azt hozzá, hogy – eléggé át nem gondoltan – a több műszakos munkarendben foglalkoztatottak számára az Mt. csak 8 óra pihenőidő kiadását írja elő kötelezően. Jellemző még az egy hónapnál hosszabb időre kialakított munkaidőkeretben való foglalkoztatás, amibe beleértendő a hétvégi munkavégzés is. Így érthető, ha kollégáink zsigerből tiltakoznak a jogszabály megváltoztatása ellen.

Munkaügyi portál: Ha jól tudom a nyomdaiparban már korábban is sokkal jellemzőbb volt a szakemberhiány, mint más nemzetgazdasági ágazatokban. Ezt mivel kezelik a tapasztalatok szerint a munkáltatók és hogyan kellene kezelni a Szakszervezet szerint?

Nagy József: Nem ismerek olyan kimutatást, amely arról szólna, hogy mely szakmában vagy foglalkoztatási körben kezdődött el legkorábban az elvándorlás. Régen is vándorolt a munkavállaló, s ennek a vándorlásnak sok oka volt. Motivációs ok volt a munkakörülmény, a műszaki színvonal, az előállítandó termék és természetesen nem volt elhanyagolható akkor sem, hogy mennyit fizettek a munkavállaló tudásáért, tenni akarásáért. De míg korábban vidék–főváros volt a vándorlás iránya, most, hogy megnyíltak a határok és a munkaerő szabadon mozoghat az EU-belül, a megszerezhető jövedelem nagysága határozza meg a mozgás irányát.

A hiányzó munkaerő pótlásának lehetőségein sokat gondolkodtunk és gondolkodunk. A szakszervezet, a munkaadók önállóan is és együttesen is. Nem találtunk olyan hatékony eszközt vagy lehetőséget, amely azonnali megoldást nyújtott volna. Csak és kizárólag a megszerezhető jövedelem nagyságával már kevés potenciális fiatal munkavállalót lehet behozni a nyomdákba. Nagymértékben befolyásolja az emberek döntését a fejlődési lehetőség, a munka elismerése, a munkakörülmények, a munkarend, a munkahely stabilitása és egyéb munkaadói szolgáltatások. Egy XXI. századi vállalkozásnak nemcsak a megrendelői, de a munkavállalói felé is fejlett szerviztevékenységet kell folytatnia.

Munkaügyi portál: Önök szerint a munkaerőhiány kezelésére mikor és mennyiben lehet megfelelő eszköz a munkajogi szabályok módosítása?

Nagy József: A munka világát szabályozó törvény önállóan nem alkalmas a munkaerőhiány kezelésére. Olyan környezetet kell biztosítani, ahol az emberek önmagukat és családjukat biztonságban érzik. Ehhez a biztonsághoz az anyagi biztonság is hozzá tartozik. Olyan környezetben, ahol nő a ledolgozott órák száma – statisztikai adatok bizonyítják, hogy az egyik legtöbbet dolgozó ember a magyar –, s ennek ellenére növekszik a dolgozói szegénység, a létbizonytalanság, ott senki nem érzi jól magát. Aki teheti, elmegy.

Munkaügyi portál: A javaslat mely pontjai azok, amelyek teljességgel elfogadhatatlanok a Szakszervezet részére és melyek azok, melyek valóban olyanok, amelyek szakmailag szükségesek és indokoltak?

Nagy József: A szakszervezetek hangsúlyos véleménye, hogy a jelenlegi Mt-t nem egyes pontjaiban kell módosítani, hanem átfogóan kell megváltoztatni. Olyan új törvényt kell alkotni, amely mindkét félnek egyenlő jogokat, lehetőségeket biztosít, s kiegyenlíti az erőviszonyokat. Ez egyoldalúan nem hozható létre, csak mindhárom érdekelt félnek – kormány, munkaadók, munkavállalók – a meghallgatásával és egyetértésével. A munka világát szabályozó törvénynek kell a legegyértelműbbnek lenni. Ott, ahol van szakszervezet, a legkisebb egység, az alapszervezet vezetője sem rendelkezik olyan szintű jogi ismerettel, amely alapján egyenlő félként ülhetne le a tárgyalóasztalhoz a munkaadójával szemben. Ha gyakran ellenkezik, ismert a mondás: ,,Talál a farkas okot, ha bárányt akar enni”. És mi van ott, ahol nincs szakszervezet? A munkavállaló egyedül két lehetőség közül választhat: vagy fejét lehajtva beletörődik munkaadója akaratába vagy felmond.

Munkaügyi portál: Az éves „túlóra” maximumról és a 36 hónapos munkaidőkeretről sok szó esik, ugyanakkor a munkaidő beosztások módosításával kapcsolatos javaslatról kevés, pedig ez egy igazán zsebbe vágó kérdés a gyakorlatban. Mi erről az Önök álláspontja?

Nagy József: A Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének véleménye nem tér el a többi ágazati szakszervezetétől: normál munkarendben kell a munkavállalót foglalkoztatni. Hétfőtől péntekig, 8 órában. S ehhez a tisztességes megélhetéshez szükséges bért kell adni mindenkinek. Természetesen ez egy merev álláspont és nem is tartható. A szakszervezetek is megértik, hogy egy munkahely életében akadhatnak és akadnak is rendkívüli helyzetek, amiket kezelni kell. Adott esetben túlórával. De a túlmunka és a munkaidőkeret nem szolgálhatja csak és kizárólag a tulajdonos profitnövelését! Erre a célra vannak más eszközök, például a műszaki színvonal növelése. Manufakturális eszközökkel, a munkavállaló kizsigerelésével az ipar teljesítménye, hatékonysága nem fokozható. A színvonal növelése egy olyan befektetés, ami nem kerülhető meg. Természetesen ehhez kell olyan munkavállaló is, aki akar és képes fejlődni. Ám kellenek olyan munkahelyek is, amelyek erre ösztönzik a munkavállalóikat, olyan hátteret biztosítva, hogy neki is megérje befektetni ebbe a fejlődési folyamatba.

Munkaügyi portál: Hogyan tovább?

Nagy József: Összefogva és együttműködve minden érdekelttel – legyen az bármely oldalon és bárhol a világon – azon munkálkodni, hogy az ember ember maradhasson, függetlenül attól, hogy az élet hova sodorta vagy hova sodorja.

Köszönjük az interjút!