A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 1.§ (5) bekezdése alapján a munkaügyi hatóság jogosult a hatósági ellenőrzés során megállapított tényállás alapján a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti, illetve a munkavállalónak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony, és a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére.
2019 január 1-től a törvény úgy változott, hogy a jogviszony minősítése során figyelembe kell venni, hogy a (1) munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására vagy csorbítására, (2) a szerződést a felek egyező akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól, ha annak tényleges tartalma szerint munkaviszony jött létre, továbbá (3) a jogviszonynak a 3/B. § (2) bekezdés hatálya alá tartozását vagy az ellenérték hiányát a foglalkoztatónak kell bizonyítania.
A minősítés során a jövőben – mintegy generálklauzula jelleggel – figyelembe kell venni, hogy a jogviszony alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülését korlátozza vagy csorbítja-e, a szerződés a jogviszonyt kivonja-e a munkajog hatálya alól, holott annak tényleges tartalma szerint munkaviszony áll fenn a felek között.
Fontos változás a minősítés szempontjából az is, hogy a Met.3/B.§ (2) bek. szerinti ún. nem foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok és az ellenérték hiánya tekintetében – melyek vonatkozásában a munkaügyi hatóság nem rendelkezik hatáskörrel – a bizonyítás a foglalkoztatót terheli, a tekintetben, hogy a szóban forgó jogviszony valóban vállalkozási vagy megbízási jogviszony, kkt, bt vagy kft. tagjának személyes közreműködése, önkéntes szerződés alapján végzett közérdekű önkéntes tevékenység, szövetkezeti tag szövetkezet részére kifejtett személyes közreműködése vagy éppen önálló kereskedelmi ügynöki szerződés alapján végzett munka valóban az a jogviszony-e, mint amire a foglalkoztató hivatkozik.
Vagyis a 2018. december 31-ig hatályos szabályozás az olyan legfontosabb munkáltatói jogok, mint az irányítás, utasítás, ellenőrzés mentén rendelte vélelmezni a foglalkoztató személyét, amennyiben a foglalkoztató személye nem állapítható meg.
A 2019. január 1-től hatályos módosítás értelmében az érintett munkavállaló foglalkoztatójának azt kell vélelmezni, aki
- a munkahelyen tevékenységet folytató felek közötti szerződésben (megállapodásban) foglaltak szerint a tevékenység összehangolásáért felelős,
- a tevékenységet a munkahelyen ténylegesen irányítja,
- a munkahelyért a fő felelősséget viseli, vagy
- akinek a területén a munkavégzés folyik.