BDO munkaügyi portál

A munkaügyi ellenőrzés 2018. első félévi tapasztalatai

2018. szeptember 27. 17:34
Szerző(k): dr. Máriás Attila
jumping_helmets

A munkaügyi hatóság rendszeresen közzé teszi a munkaügyi ellenőrzések adott időszakra vonatkozó megállapításaival kapcsolatos összegzéseit. A 2018. szeptember 24 –én közzétett „A munkaügyi ellenőrzések tapasztalatai (2018. I. félév)” c. jelentés a szokásos összehasonlító statisztikákon és ellenőrzési példákon túl néhány olyan megállapítást is tartalmaz, melyek jól mutatják, hogy mely területeken volna szükséges mielőbbi intézkedés a tömeges visszaélések megszüntetése végett. Bár a jelentés rögzíti, hogy az idei év első felében a foglalkoztatók 66%-ánál tárt fel munkaügyi jogsértéseket a hatóság, továbbá azt is, hogy az ellenőrzési tapasztalatok alapján továbbra is meghatározó a feketefoglalkoztatás (érintett munkavállalók 11,47%-a), mégis az összkép ennél bizonyos tekintetében kedvezőbb, más tekintetben pedig rosszabb.

Az ellenőrzési jelentésből kitűnik, hogy a vannak szektorspecifikus visszaélések, vagy inkább olyanok, melyek az adott ágazatra jobban jellemzőek. Az összefoglaló szerint az építőipar, a vendéglátóipar, vagyonvédelem azok a területek, ahol a legjellemzőbb a feketefoglalkoztatás valamelyik formája, míg a gépipar, feldolgozóipar, kereskedelem tekintetében inkább a munkaidő-pihenőidő, illetve ezek nyilvántartásával kapcsolatos mulasztások állapíthatók meg.

A jelentés rögzíti, hogy amíg a fenti ágazatok közül a feldolgozóiparban gyakorlatilag nincs az ellenőrzési tapasztalatok alapján feketemunka, az építőipar kapcsán egyenesen úgy fogalmaz a jelentés, hogy „a legfertőzöttebb a feketefoglalkoztatás vonatkozásában”.

Kifejezetten szomorú, hogy a vagyonvédelem területén már több mint 10 éve nem tud sem az ellenőrző hatóság, sem a jogalkotó változást elérni és így 2018-ban olyan megállapítások szerepelhetnek a jelentésben, hogy „[…] a munkáltatók a hivatalos cégkivonatban szereplő címeken nem elérhetőek, nem vesznek tudomást az ellenőrzésről, a munkáltatókat nem érdekli a vizsgálatok kimenetele. A munkáltatók jelentős része – többnyire a vagyonvédelmi ágazat kis- és középvállalkozásai – nem is törekszik a szabályos működésre, sőt minden lehetséges eszközzel akadályozza az ellenőrzéseket. Gyakran előfordul, hogy a munkáltató kiléte is kétséges, a munkavállalók nem tudják megnevezni a foglalkoztatójukat. Azok a munkavállalók, akik már régebb óta dolgoznak a vagyonvédelmi ágazatban, sokszor évekre visszamenőleg felsorolnak több munkáltatót, akiknél alkalmazásban álltak ugyanazon a munkahelyen.”

Ugyan voltak kísérletek a vagyonvédelemmel kapcsolatos anomáliák rendezésére, ilyen volt pl. a minimális vagyonőri rezsióradíj bevezetése, de ameddig lesznek olyan munkavállalók, akik rendes jövedelmük kiegészítéseként nyomott béren is örömmel vállalják a feladatot, addig az irreálisan alacsony bérek és a zsebbe fizetés rendszerét nehéz lesz felszámolni. Megjegyzem, az ellenőrzési statisztikákban a zsebből zsebbe fizetés kimutathatatlan, hiszen a munkavállalók nyilatkozata nélkül nem tudja bizonyítani azt a hatóság. Tekintettel viszont arra, hogy a munkavállaló sem fizet adót az így szerzett jövedelme után, jellemzően nem érdekelt az együttműködésben sem.

Ami pedig a vagyonvédelmi cégek fantomizálódását illeti, a helyzet megoldását alapvetően segítené, ha jogszabály rögzítené a megbízók (pld. bankok, áruházak vagy más cégek) speciális gondossági kötelmét. Ennek következtében amennyiben az alvállalkozói láncolat végén szereplő vagyonvédelmi cég eltűnik, a felelősség bizonyos esetekben rá legyen visszavezethető.

Az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai kapcsán több érdekes megállapítást is tesz a jelentés. Egyrészt rögzíti, hogy a munkavállalók „[…] sokszor azért választják ezt a foglalkoztatási formát a hagyományos, munkaszerződéssel létesített munkaviszony helyett, mert így a kifizetett munkabérből a munkáltató nem vonja le a különböző tartozásokat, letiltásokat (pl. banki követeléseket, köztartozásokat, gyermektartásdíjat, stb.). A munkáltatóknak és nyilvánvalóan a munkavállalóknak is kényelmesebb lenne a munkaszerződéses forma, de ezt többnyire szerény körülmények között élő és levonandó tartozással rendelkező munkavállalók anyagi okokból kerülik.”

Másrészt a jelentés utal arra a jelenségre, miszerint a munkaerő kölcsönzéssel foglalkozó cégek és szociális szövetkezetek(!) is szívesen alkalmazzák ezt a foglalkoztatási formát munkaerő kölcsönzésre(!). Az utóbbi időben mind a munkaerő kölcsönzés, mind a szociális szövetkezetek kapcsán több szigorítás volt. Mint az ismeretes, a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 2017. január 1. óta kimondja, hogy a szociális szövetkezet tagja tagi munkavégzés keretében más munkáltatónál nem végezhet munkát, míg a munkaerő kölcsönzési tevékenység kapcsán egyrészt szigorították a tevékenység folytatásához szükséges elvárt vagyoni biztosíték összegét, ami 10 millió Ft-ra emelkedett, másrészt a köztartozásmentes adózói adatbázisban való szereplés is a tevékenység folytatásának feltétele (118/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet a munkaerő-kölcsönzési és a magán-munkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről).

Az összefoglalóban szerepel, hogy „a gazdasági válság miatt bevezetett kis- és középvállalkozások támogatását célzó enyhébb szankciók mára már nem feltétlenül tartják vissza a jogsértésektől az egyebekben gazdaságilag egyre inkább magukra találó munkáltatókat”, ezért indokolt volt a 2018. január 1. napjától hatályos azon módosítás, mely a minimális foglalkoztatási szabály megszegése (bejelentés elmulasztása) esetére a figyelmeztetés helyett a bírság szankciót rendel alkalmazni.

 

A jelentés teljes terjedelmében itt olvasható: http://www.ommf.gov.hu/letoltes.php?d_id=7642