Mivel a tapasztalatok szerint a hatályos munkaügyi szabályok közül talán a munkaidőkeret alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati problémák okozzák az egyik legtöbb fejtörést az ügyvitelért felelős munkatársaknak, ezért munkáltatói oldalról nem maradhat el a bérelszámolást végző munkavállalók felkészítése sem.
Bár kétségtelen tény, hogy a munkaidőkeret alkalmazása elsősorban munkaszervezési kérdés, nem bérszámfejtési, mégis indokolt a bérelszámolást végzők alapos felkészítése az egyenlőtlen munkaidő beosztással járó elszámolási kérdésekkel kapcsolatosan.
A bérelszámolást végzők sokszor előre félnek, ha a munkáltatójuk, vagy ügyfelük munkaidőkeret bevezetését tervezi. A félelmek sokszor alaptalanok, melyek jelentős része a munkaidőkeretet körüllengő tévhitekből erednek. Nézzük ezeket:
1.sz. tévhit
„Munkaidőkeretben minden pótlékot a munkaidőkeret végén kell elszámolni”
Téves, hogy minden bérpótlékot a munkaidőkeret végén kell elszámolni, hiszen munkaidőkeret alkalmazása esetén csak egyetlen pótlék kapcsán merülhet fel a munkaidőkeret végeztével történő elszámolás, ez pedig a kereten felüli órák kapcsán a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés pótléka.
2.sz. tévhit
„Munkaidőkeretben addig nincs túlóra (értsd: rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés), amíg a keret nem jár le”
Téves, hogy minden egyes rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés elszámolása a munkaidőkeret lejártakor esedékes, hiszen ez a szabály csak a kereten felüli rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés pótléka kapcsán érvényes. A munkaidő beosztás eltérő, készenlét és ügyelet alatt teljesített munkavégzés kapcsán a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés pótléka a szokásos bérszámfejtéskor, vagyis a tárgyhónapot követő hó 10. napjáig esedékes.
3.sz. tévhit
„Havibéres, órabéres díjazási forma nem számít, egyformán számfejtjük”
Munkaidőkeretes foglalkoztatás esetén az elszámolási szabályok eltérően alakulhatnak, attól függően, hogy a munkavállaló alapbére órabérben, vagy havi alapbérben került meghatározásra.
4.sz. tévhit
„Rendben van az, ha a munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalók bérlapján szereplő ledolgozott napok, órák száma és a tényleges munkaidő nyilvántartás szerint ledolgozott napok, órák száma eltér”
Igen gyakori, hogy a munkavállaló részére átadott bérelszámoláson 22 nap/176 óra mint ledolgozott idő szerepel, holott a munkavállaló ténylegesen 190-200 órát töltött beosztás szerint rendes munkaidőben történő munkavégzéssel. Figyelemmel az Mt. 155.§ (3) bekezdésében foglaltakra a munkáltató nem mentesül a részletekbe menő olyan elszámolás elkészítésének és munkavállaló részére történő átadásának kötelezettsége alól, melyből a munkavállaló az elszámolás helyességét ellenőrizni tudja.
Ez alól még az sem mentesíti a munkáltatót, hogy az alkalmazott bérprogramban ezt nem lehetett beállítani.
5.sz. tévhit
„Munkaidőkeret alkalmazásához kifejezetten keretes munkaszerződés kell”
Egyenlőtlen munkaidő beosztás, így munkaidőkeret alkalmazásához alapvetően nem kell speciális munkaszerződés, azt a munkáltató – figyelemmel a kontraktuális akadályok résznél kifejtettekre – jogosult egyoldalúan elrendelni.
cikk részlet a Munkaidőkeret Kalauz c. könyvünkből, mely kapcsán további információ: www.munkaidokeretkalauz.hu