A Kúria 2017. szeptember 18-án tette közzé a rendkívüli felmondás jogellenessége tárgyában hozott döntését az Mfv.I.10.763/2016. számú ügyben. A munkavállaló saját, illetve gyermeke betegsége okán tartósan keresőképtelen volt 2006. és 2007. években. A munkáltató 2007. április 5-én kelt munkáltató utasítás keretében felszólította a munkavállalót, hogy 2006. december 27-étől 2007. február 18-áig tartó, valamint 2007. április 2-ától kezdődő távollétét 3 napon belül igazolja, valamint legkésőbb 2007. április 16-án jelenjen meg a munkáltató székhelyén. A munkavállaló válaszlevelében jelezte, hogy táppénzes állományban van és egyeztetésre megjelölt egy időpontot, melyre nem került sor. 2007. április 23-án a munkáltató e-mailben felszólította a munkavállalót, hogy hitelt érdemlően igazolja, hogy 2007 április 16-án keresőképtelen volt-e és hogy tájékoztassa távolléte várható tartamáról. A munkavállaló 2007. május 2-án megküldte a 2007. április 2-15-ig terjedő orvosi igazolást. A munkáltató tájékoztatta a munkavállalót, hogy távolléte az orvosi igazolások alapján 2007. április 15. napjáig igazolt, az ezt követő időszakra viszont nem és rendkívüli felmondással megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát. A munkáltató indokolásában többek között kifejtette, hogy a munkavállaló 2007. május 2-áig terjedő távollétét nem igazolta és a munkát nem vette fel.
A felmondásban az is rögzítésre került, hogy az csak akkor érvényes, ha a munkavállaló 2007. április 16-án nem volt keresőképtelen, továbbá, ha ezen időszakról a munkáltató tájékoztatását, az együttműködés elmaradását méltányolható okkal nem menti ki. A munkavállaló bírósághoz fordult és a felmondás jogellenességének megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, amit a másodfokú bíróság helybenhagyott. A munkavállaló felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy nem szegte meg együttműködési kötelezettségét a 2006. április 15. és 2007. május 2. közötti keresőképtelenségi időtartamra vonatkozó igazolás megküldésével, figyelemmel a munkanap áthelyezésekre, mely okán a postázás is akadályba ütközött. A Kúria elfogadta a munkavállaló érvelését az igazolás megküldésével kapcsolatban és kimondta, hogy indokolatlan volt a munkáltató azonnali hatályú jogviszony megszüntető intézkedése az igazolás késedelmes leadása miatt. A Kúria azt is kimondta, hogy a hosszabb ideje keresőképtelen állományban levő munkavállaló esetében a munkáltatótól is fokozottabb együttműködés várható el a távollétek igazolásával összefüggésben. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, azzal, hogy az összegszerűségre vonatkozóan az eljárást folytatni kell.
Teljes határozat:
http://www.lb.hu/hu/sajto/tajekoztato-kuria-mi-tanacsa-altal-targyalason-kivul-elbiralt-mfvi107632016-szamu-rendkivuli