Mindenki számára alapvető kérdésként merül fel, hogy a majdan megállapításra kerülő nyugdíj összege hogyan kerül kiszámításra. A nyugdíj összege a „pályafutásunk” alatt szerzett szolgálati idő illetve az 1988 óta figyelembe vehető havi átlagkereset összegéből kerül meghatározásra. Nyilván e két fontos információból, otthon ne próbálkozzon senki a leendő nyugdíja összegének a meghatározására, mert ettől azért ez összetettebb, melyet jobb ha nyugdíj szakügyintézőkre bízunk.
Alapvetően a jelenlegi szabályok szerint a nyugdíjszámítás lépéseit öt részre csoportosíthatjuk:
1. lépés
Az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjba vonulás napjáig elért keresetek, jövedelmek havi átlaga alapján kell kiszámítani- a kereseteket a törvényben meghatározottak szerint 1988. január 1-napjától kell figyelembe venni. /1997. évi LXXXI. törvény 22.§ (1)/. Ezt nevezik átlagszámítási időszaknak. Előfordulhat az, hogy az ügyfél nem rendelkezik az átlagszámítási időszak fele időtartamára keresettel, jövedelemmel. Ebben az esetben az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak jövedelmeit kell a számítás során figyelembe venni. A társadalombiztosítási nyilvántartásban 1988.01.01. napjától szerepelnek a béradatok, hiányzó időszak esetén az igazgatási szerv hivatalból megkeresi a foglalkoztatót, annak jogutódját illetve az iratőrzőt. Sok esetben megszűnt foglalkoztatókról beszélünk, és gyakran ezek az adatok nem lelhetők fel, illetve az ügyfél sem tud felmutatni egykorú okmányt a béradatokra vonatkozóan. Ilyen esetben a hiányzó időre érvényes minimálbért kell számításba venni. A béridőszakból csak azok a napok számítanak, ahol a nyugdíjra jogosultnak ténylegesen befogadott jövedelme van, tehát nem számít ezen időszakba a fizetésnélküli szabadság, táppénzes napok illetve a terhességi gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély stb. napjainak a száma. A keresetek figyelembevételéhez megjegyezzük a járulékplafon fogalmát egészen 2012.12.31-ig, ugyanis addig csak az évenként meghatározott összeghatárig lehetett a nyugdíjjárulékköteles jövedelmeket a számítás során figyelembe venni.
2. lépés
Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározása úgy történik, hogy az egyes naptári években elért kereseteket naptári évenként csökkenteni kell, ezt hívjuk nettósításnak, melyet további két részre oszthatunk:
- a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magánnyugdíj-pénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, továbbá egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék összegével („járuléktalanítás”),
- a járulékokkal történő csökkentés után fennmaradó összeget tovább kell csökkenteni a személyi jövedelem adónak az adott naptári évi adószabályok szerint meghatározott- képzett összegével
3. lépés
Az úgynevezett valorizálás azt jelenti, hogy a havi átlagkereset megállapítása során, a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez igazítják. A valorizációs szorzószámok minden év március hónapban kerülnek meghatározásra, az előző évi statisztikai adatok ismeretében, majd ezt követően Kormányrendeletben teszik közzé. Amennyiben az ügyfél nyugdíjat terjeszt elő, és még nem születtek meg a szorzószámok, addig az igazgatási szerv előleget állapít meg részére.
4. lépés
Az így megkapott kereset, jövedelem együttes összegét kell elosztani az átlagszámítási időszak azon napjainak számával, amelyre a biztosítottnak keresete volt (osztószám). A kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel – ez lesz az éves átlag- és el kell osztani 12-vel (így kapjuk a havi átlagot).
5. lépés
A fent bevezetett számítással kapott havi átlagkeresetet egy bizonyos összeg felett csak korlátozott mértékben lehet figyelembe venni, ez az úgynevezett degresszió. Lényege, hogy a nyugdíj meghatározásakor nem a teljes jövedelmet veszik figyelembe, a degresszió során az átlagjövedelem sávosan csökken. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 22.§ (11) bekezdése értelmében ha a 2012.december 31-ét követő időponttól kezdődően megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 372000 forintnál több, akkor
- a 372001 és 421000 forint közötti átlagkereset 90 százalékát,
- a 421000 forint feletti átlagkereset 80 százalékát kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.
Végezetül tegyük hozzá, hogy a számítás mellett nem mellékes tényező az öregségi teljes nyugdíj megállapításának három alapfeltétele, méghozzá a korhatár betöltése, a minimum 20 év szolgálati idő megléte (résznyugdíjnál 15 év) illetve, hogy a nyugdíjba vonulás napján az igénylő, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § (1) bekezdése a)-b) és e)-g) pontja szerinti jogviszonyban nem állhat.