BDO munkaügyi portál

Havi egészségbiztosítási statisztikai jelentés KSH statisztika beküldésének határideje (tárgyhónapot követő hó 11. napjáig)

Társadalombiztosítási kifizetőhelyek által folyósított ellátások elszámolása (tárgyhónapot követő hó 11. napjáig, az EB16-F1 nyomtatványon)

Munkaidő nyilvántartás a Kúria legutóbbi ítéleteinek tükrében

2016. szeptember 9. 12:15
Szerző(k): Máriás Attila
facade

Kevés olyan munkaügyi dokumentum van, mely körül annyi bizonytalanság lenne, mint a munkaidő nyilvántartás körül. A jogszabály idevonatkozó része a kötelezettség tárgyi súlyához képest viszonylag röviden fogalmaz, melyre tekintettel a munkaügyi ellenőrzési és bírósági gyakorlat alakította ki azoknak az elveknek a körét, melyekre figyelemmel kell a munkáltatónak a munkaidő nyilvántartás rendjét meghatározni.

A munkaidő nyilvántartással kapcsolatos törvényi szabályozás

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 134.§-a a munkáltatók munkaidő nyilvántartási kötelezettségét az alábbiak szerint határozza meg:

  1. §68 (1) A munkáltató nyilvántartja
  2. a) a rendes és a rendkívüli munkaidő,
  3. b) a készenlét,
  4. c) a szabadság

tartamát.

(2) A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.

(3) Az (1) bekezdés a) pont szerinti nyilvántartás – a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is vezethető.

A fentebb idézett Mt-beli szabályozásból kitűnik, hogy:

  • a munkaidő nyilvántartás vezetésének kötelezettsége a munkáltatót terhelő kötelezettség
  • a munkaidő nyilvántartásban szereplő adatoknak naprakész módon kell rendelkezésre állniuk
  • a munkaidő nyilvántartásban szereplő adatokból a munkaidő és készenlét kezdő és befejező időpontjának megállapíthatónak kell lennie.

Kinek a felelőssége a munkaidő nyilvántartás vezetése?

Az Mt. teljesen világos a tekintetben, hogy a munkaidő nyilvántartás vezetése a munkáltató feladata, az Mt. 134.§ (1) bekezdése a „munkáltató nyilvántartja…” fordulatot alkalmazza.

A munkáltatói felelősség elvéhez kapcsolódik a Kúria Mfv.II.10.246/2012/6. számú ügye. Munkaügyi ellenőrzés során a hatóság a munkáltató helyszínen bemutatott munkaidő nyilvántartását lefényképezte, majd a későbbi iratbemutatás során a lefényképezett munkaidő nyilvántartástól eltérő tartalmú dokumentumokat csatolt be a munkáltató. A hatóság a nem valós munkaidő nyilvántartások miatt – munkaügyi bírság kiszabásával – elmarasztalta a munkáltatót. A jogorvoslati eljárások végén a Kúria ítéletének indokolásában kimondta, hogy „[…] Az Mt. 140/A. § (1) bekezdése a munkáltató kötelezettségévé teszi a valós adatokat tartalmazó munkaidő-nyilvántartás vezetését, így a felperes eredménnyel nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállalók helytelen bejegyzése miatt kellett utóbb javításokat eszközölnie azon.

Egy másik – nem munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatos – ügyben a munkáltatói felelősséggel összefüggésben a következőket mondta ki a Kúria ítéletének indokolása: „[…] az alperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy a felperes túlmunkavégzéséről nem tudott, hiszen a munkáltató kötelezettsége az, hogy a vezetett jelenléti ívek alapján meggyőződjön a munkavállalók munkavégzési körülményeiről. A jogerős ítélet helytállóan állapította meg azt, hogy az alperes, bár erre lehetősége lett volna, a jelenléti ívek, illetve az elkészített túlórakimutatások alapján a túlmunkavégzést nem kifogásolta.[Mfv.II.11.038/2011/3.]

A Kúria az Mfv.II.10.343/2012/4.számú döntésének indokolásában is kimondta, hogy „[…] Az Mt. 140/A. § (1) bekezdése a munkáltató kötelezettségévé teszi a munkaidő-nyilvántartás vezetését. Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy ez alapján a munkaidő-nyilvántartás szabályszerű vezetésének ellenőrzése is a munkáltató kompetenciájába esik. Ennek megfelelően, amennyiben a munkáltató ezt a kötelezettségét átengedte a munkavállalók számára, úgy ezért helytállni köteles.”

Naprakész vagy eseményszerű a munkaidő nyilvántartás?

Ha összevetjük a jelenleg hatályos és a már hatályon kívül helyezett 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: korábbi Mt.) 140/A.-ában foglaltakat, akkor látható, hogy a korábbi szabályozással ellentétben – mely e tekintetben hallgatott – a jelenleg hatályos jogszabály világosan kimondja, hogy a munkaidő nyilvántartást naprakész módon kell vezetni. Ennek a látszólag nem túl releváns kérdésnek a munkaügyi ellenőrzések gyakorlatában komoly jelentősége volt és van, hiszen a korábbi Mt. hatálya alatt a munkaügyi ellenőrzések gyakorlata eseményszerű munkaidő nyilvántartási módot követelt meg a munkáltatóktól, vagyis az olyan munkaidő nyilvántartást tekintette megfelelőnek, melyre eseményszerű módon a munkaidő kezdetekor került rögzítésre a munkaidő kezdő időpontja, a munkaidő befejeztével került rögzítésre a munkaidő vége. Tehát amikor a 10 óra 35 perckor megkezdett helyszíni munkaügyi ellenőrzés során az került rögzítésre, hogy a 06 óra 00 perckor kezdett munkavállalók munkaidő nyilvántartása nem eseményszerű, hiszen a tárgynapi munkaidő kezdetére vonatkozó bejegyzést a foglalkoztató nem tette meg a munkaidő kezdetével egyidejűleg, minden esetben megállapításra került a munkaidő nyilvántartás szabályainak megsértése is.

A már hivatkozott Mfv.II.10.246/2012/6.számú Kúria ítélet erről így fogalmaz: „[…] egy előre kitöltött jelenléti ív nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, a várható munkaidőre vonatkozó előzetes kitöltése nem jelenti a jelenléti ív tényszerű, naprakész, hiteles vezetését. Az úgynevezett „várható munkaidő” a munkaidő előzetes beosztását jelenti, ettől azonban el lehet térni a jogszabályban meghatározott következmények mellett. A munkaidő-beosztástól való eltérést a munkaidő-nyilvántartásnak tényszerűen és naprakészen tartalmaznia kell, ennek azonban a felperesi nyilvántartások nem feleltek meg.”

Értelmezésem szerint a korábbi Mt. hatálya alatt kialakított és a bíróság[1] által jóváhagyott azon munkaügyi ellenőrzés gyakorlat és értelmezés a hatályos Mt.-ben[2] foglaltak tükrében nem tartható fenn, mely a munkaidő nyilvántartások vonatkozásában az eseményszerű vezetést követeli meg. Nézetem szerint a jelenleg érvényes munkajogi szabályok alapján nem kell a munkaidő megkezdésével egyidőben a munkaidő kezdetét, vagy a munkaidő végével a munkaidő befejezését rögzíteni – hiszen nem eseményszerű munkaidő nyilvántartást ír elő a jogszabály, hanem naprakész munkaidő nyilvántartási módot – így a tárgynaphoz tartozó munkaidő adatok rögzítése az adott napon (akár annak a végén is) – a törvényben foglaltak szerint – megtehető.

Hol kell, hogy a munkaidő nyilvántartások rendelkezésre álljanak?

A korábban ismertetett tételes jogi szabályozás nem határoz meg a munkaidő nyilvántartás hollétével kapcsolatosan semmilyen kötelezettséget a munkáltató részére, ugyanakkor a munkaügyi ellenőrzés által kialakított gyakorlat szerint a munkaidő nyilvántartást a munkavégzés helyén kell tartani, és egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során be kell tudni mutatni az eljáró munkaügyi felügyelőknek.

A Kúria Mfv.II.10.585/2011/4.számú döntésében kifejtette, hogy a nem papír alapú munkaidő nyilvántartással kapcsolatosan is követelmény, hogy az a munkavégzés helyszínén rendelkezésre álljon: „A munkaidő-nyilvántartás alapján lehet megállapítani és ellenőrizni az adott napon, az adott hónapban vagy – munkaidő keret alkalmazása esetén – az adott időszakra vonatkozóan teljesített munkaórák, túlmunka vagy az ügyeleti idő mértékét. Ezért a nyilvántartani rendelt adat jellege határozza meg, hogy ennek milyen időszak vonatkozásában kell rendelkezésre állni. A felperes által alkalmazott un. blokkoló kártyás munkaidő-nyilvántartás a törvényi előírásoknak nem felelt meg, mert a központba beérkező adatok csak 24 óránként kerültek frissítésre és sem az ellenőrök, sem a munkavállalók számára nem voltak hozzáférhetőek, ellenőrizhetőek. […] A munkaidő-nyilvántartásának vezetéséről nyilvánvalóan a munkáltatónak kell gondoskodnia, de olyan módon, hogy egy adott szervezeti egységnél is az adatok hozzáférhetőek legyenek.”

Egy másik munkaügyi ellenőrzéshez kapcsolódó ügyben az adott munkaidőkeretre vonatkozó munkaidő nyilvántartások kapcsán a következőképpen alakította ki álláspontját a Kúria: „[…] egyértelműen megállapításra került, hogy az érintett munkavállalók három havi munkaidőkeretben végezték munkájukat, ezért az ellenőrzés helyszínén legalább a munkaidőkeretre vonatkozó adatoknak rendelkezésre kellett volna állni, hogy abból az érintett időszak összesen teljesített munkaórái, valamint a pihenőidőre vonatkozó rendelkezések megtartása ellenőrizhető legyen.” [Mfv.II.10.825/2011/5.]

Vagyis jól látható, hogy ilyen irányú tételes jogi szabályozás hiányában is a munkaidő nyilvántartásokat a munkavégzés helyén kell vezetni, és azokban az esetekben, amikor a munkáltató több havi munkaidőkeret elrendelésével egyenlőtlen munkaidő beosztást alkalmaz az adott munkaidőkeretre vonatkozó munkaidő nyilvántartások munkavégzés helyén rendelkezésre kell, hogy álljanak.

Lehetővé kell-e tenni a munkaidő nyilvántartások munkavállaló által történő ellenőrizhetőségét?

Bár az Mt.-ben nem szerepel, mégis a legújabb bírói gyakorlatból az olvasható ki, hogy a munkáltató a munkavállalók (és a munkaügyi ellenőrzést végző hatóság) részére a munkaidő-nyilvántartáshoz való hozzáférését köteles biztosítani.

A már hivatkozott Kúria Mfv.II.10.825/2011/5.számú ítéletének indokolása ehhez kapcsolódóan a következőket mondta ki: „A jogszabály ilyen irányú tételes rendelkezése hiányában is megállapítható az, hogy a szabályozás céljának csak a munkavégzés helyén vezetett, vagyis olyan nyilvántartás felel meg, amely mind a munkavállalók, mind a hatóság részéről azonnal ellenőrizhető.”

Ez egyébiránt más Kúria ítéletekben is következetesen megjelenik: „A szabályozás céljából és jellegéből következően azonban a nyilvántartást az egyes adatok elszámolási kötelezettségéhez kötődően kell vezetni, vagyis akként, hogy az egyes munkaidő elemek jogszabályi feltételeire vonatkozó rendelkezések betartása ellenőrizhető legyen a hatóság és a munkavállalók számára. Ennek során figyelemmel kell lennie a nyilvántartott adatok tartalmára és a nyilvántartásuk rendeltetésére” [Mfv.II.10.646/2011/4.szám]

A munkavállalói (és hatósági) ellenőrzés lehetőségét az elektronikus munkaidő-nyilvántartások vonatkozásában is meg kell teremteni, vagyis biztosítani kell azt, hogy a munkavállaló az általa munkában töltött időadatokhoz hozzáférjen és azokat ellenőrizni tudja.

­­***

A fentiekben ismertetett hatósági elvárások és kapcsolódó bírósági gyakorlat sok esetben vitatható és az egyes bíróságok között sincs minden esetben teljes körű egyetértés az ellenőrzési gyakorlat megítélése kapcsán, ugyanakkor fontos kiemelt gondossággal kezelni kérdést, még olyan esetekben is, amikor külső szolgáltató közreműködésével elektronikus úton történik a munkaidő nyilvántartása, ugyanis a munkaidő beosztások mellett a munkaidő nyilvántartás az a dokumentum, melyet minden egyes munkaügyi ellenőrzésen a vizsgálnak.

 

Felhasznált irodalom:

  • Máriás Attila – Munkaidőkeret kalauz, segédlet a munkaidőkerettel kapcsolatos szabályok gyakorlati alkalmazásához, BDO Magyarország, Budapest, 2013
  • BDO Magyarország 2014. szeptember havi HR hírlevele

Cikkben hivatkozott jogszabályok:

  • munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I törvény
  • Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (hatályon kívül!)
  • munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény

Cikkben hivatkozott bírósági ítéletek:

  • II.11.038/2011/3.
  • II.10.585/2011/4.
  • II.10.825/2011/5
  • II.10.646/2011/4.
  • II.10.246/2012/6.
  • II.10.343/2012/4.

[1] Pld. 23.M.1088/2006/3

[2] Mt. 134.§ (2)