BDO munkaügyi portál

Jelen cikkünkben a színlelt szerződéssel történő munkaerő-kölcsönzés jellemzőit, főbb minősítő jegyeit, illetve az esetleges munkaügyi ellenőrzési jogkövetkezményeket mutatjuk be, figyelemmel a munkaerő-kölcsönzésre irányuló kiemelt hatósági érdeklődésre.

A munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatásának fontosabb szabályai

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 215. § (1) bekezdés b) pontja alapján kölcsönbeadó az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy – a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában – szövetkezet lehet, amely megfelel a munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatására való jogosultság szabályairól szóló 118/2001. (VI. 30.) Korm. rendeletben foglaltaknak, és a székhelye szerint illetékes munkaügyi központ nyilvántartásba vette.

Vagyis kölcsönbeadóként munkaerő-kölcsönzési tevékenységet az Mt. 215. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő azon foglalkoztató végezhet, aki

• jogképes
• cégjegyzékbe vagy az előírt nyilvántartásba bejegyezték
• társasági szerződése (alapító okirata stb.) a munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatását tartalmazza
• a tevékenység gyakorlásához megfelelő szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztat, és rendelkezik megfelelő irodahelyiséggel,
• az előírt vagyoni biztosítékot letétbe helyezte és azt igazolta.

A fenti feltételeknek megfelelő foglalkoztatót a székhely szerint illetékes munkaügyi központ veszi nyilvántartásba.

A jogszabály által előírt vagyoni biztosíték mértékét a jogszabály 2.000.000,- Ft-ban határozza meg. A vagyoni biztosítékot pénzügyi intézménnyel kötött letéti szerződéssel kell igazolni, melynek az alábbi rendelkezéseket kell tartalmaznia:

• letét kizárólag munkaerő-kölcsönzés során keletkezett, a munkavállaló részéről felmerülő kártérítési igény kielégítésére használható fel,
• a pénzügyi intézmény a letét terhére a munkavállaló részére a fenti pont szerinti kártérítési kötelezettséget megállapító jogerős bírói ítélet vagy a feleknek a kártérítésre irányuló egyezsége alapján fizet
• a letét bármely okból való megszűnése esetén a kifizetés összegéről és időpontjáról a pénzügyi intézmény munkaerő-kölcsönzőt és az őt nyilvántartó munkaügyi központot a kifizetéstől számított három munkanapon belül írásban tájékoztatja.

A kölcsönbeadónak a felhasznált vagyoni biztosítékot a kifizetést követő 30 napon belül pótolni kell. Ennek megtörténtét legkésőbb a pótlásra megállapított határidő utolsó napján (30. nap) a munkaügyi központban igazolnia kell.

A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet a 118/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet melléklete szerinti formanyomtatványon kell benyújtani, melyhez csatolni kell a feltételek meglétének igazolását tanúsító iratokat:

• három hónapnál nem régebbi cégkivonatot, illetve bírósági nyilvántartásba vételről szóló jogerős bírósági határozatot, egyéni vállalkozói igazolvány hiteles másolatát,
• a képesítést igazoló oklevél hiteles másolatát, illetve a rendelet által meghatározott szakterületen eltöltött gyakorlati időre vonatkozó igazolást, így különösen a munkáltató által kiállított működési bizonyítványt,
• pénzügyi intézménnyel kötött eredeti letéti szerződést.

A munkaerő-kölcsönző a tevékenységét csak a munkaügyi központ nyilvántartásba vételéről szóló határozatának jogerőre emelkedését követően kezdheti meg. A nyilvántartásba vételről kiállított határozatot az irodahelyiségében jól látható helyen ki kell függeszteni.

A munkaerő-kölcsönző a nyilvántartásba vételről rendelkező határozat számát az üzleti kapcsolataiban, hirdetéseiben, levelezésében folyamatosan köteles használni.

Munkaügyi ellenőrzés kapcsolódó hatásköri szabályai

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 3.§ (1) bekezdésének k) pontja értelmében a munkaügyi hatóság ellenőrzési hatásköre kiterjed a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, valamint munkaerő-kölcsönzési tevékenység végzésére jogosító jogszabályok ellenőrzésére.

Az eljáró munkaügyi felügyelő jogosult a hatósági ellenőrzés során megállapított tényállás alapján a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti, illetve a munkavállalónak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony, valamint a törvényes foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére [Met. 1.§ (5) bek.].

Ezen minősítési eljárás eredményeképpen jogosult a munkaügyi hatóság adott esetben megállapítani a színlelt szerződéssel történő munkaerő-kölcsönzés szabálytalanságát.

Színlelt szerződéssel történő munkaerő-kölcsönzés ismérvei

Bár a színlelt szerződéssel történő munkaerő-kölcsönzés kapcsán – a már nem hatályos 7001/2005. (MK 170) FMM-PM együttes irányelvhez hasonló – iránymutatás hivatalosan közzétételre nem került, azonban a munkaügyi bíróságok által megerősített ellenőrzési gyakorlat kialakította az erre vonatkozó szempontokat, melyeket a szerződések valós tartalma alapján vizsgál.

Minden olyan esetben, amikor egy külsős szervezet munkavállalói vállalkozási/megbízási szerződés keretében egy munkáltató munkaterületén, annak mintegy a szervezetrendszerébe is épülve, a munkáltató vezető vagy kijelölt munkavállalóinak utasítása alapján, annak alárendelten végzik feladatukat, felmerülhet a színlelt szerződéssel történő munkaerő-kölcsönzés munkaügyi szabálytalanságának bizonyíthatósága.

A munka jellege kapcsán fontos kiemelni, hogy ha az alvállalkozó munkavállalói a megrendelő munkavállalóival azonos vagy nagyban hasonló módon végzik munkájukat, ezen tény igazolni képes, hogy a foglalkoztatás a megrendelő szervezetrendszerébe integráltan történik, mely szintén a színlelt szerződéssel történő munkaerő-kölcsönzésre utal.

A Legfelsőbb Bíróság az Mfv.II.10.158/2009/3. számú felülvizsgálati döntésében a következők szerint foglalt állást a színlelt szerződéssel történő munkaerő kölcsönzés kapcsán:

„[…] a felperes […] a saját munkavállalóival azonos módon foglalkoztatta, így az érintett személyek a felperes munkarendjéhez igazodva ugyanazt a munkát látták el, mint a felperes munkavállalói az adott osztály csoportvezetőjének, illetve helyettesítésének irányítása és ellenőrzése mellett. Mivel a perbeli adatok nem egy meghatározott munka elvégzését, hanem […] munkavégzés céljából való átengedését támasztották alá, a munkaügyi bíróság helyes jogi álláspontra helyezkedett, amikor a felperes részéről a munkavállalók foglalkoztatását munkaerő-kölcsönzés keretében való foglalkoztatásnak tekintette.”

A szerződéses kapcsolatok vizsgálata és a minősítés során kiemelt jelentősége van az utasítási és ellenőrzési jogoknak, ez az egyik legfontosabb kérdés a minősítés során. Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság az Mfv. II. 10.390/2005/3. számú felülvizsgálati döntésében rámutatott önmagában az nem teszi a jogviszonyt jogszerűvé, hogy a vállalkozó által kijelölt személy az, aki a munkavállalókkal az utasításokat közli, akkor ha ez a személy pusztán a megrendelő „szócsöve” és valójában a konkrét utasítások a megrendelőtől származnak. A konkrét ügyben döntő volt, hogy valójában ki volt az aki, a munkarend meghatározása, a munka módjára és minőségére vonatkozó utasítási és ellenőrzési jogok, a munkavégzéshez kapcsolódó valódi iránymutatás kitől származott.

Az Mfv.II.10.012/2012/7.számú felülvizsgálati döntésében a Kúria megállapította, hogy az utasítási és ellenőrzési jogok megosztása esetén is megállapítható a színlelt szerződéssel történő munkaerő-kölcsönzés, ha a munkavállalók ellenérték fejében a megbízó munkáltató szervezetébe integráltan, a megbízó eszközeivel végzik a munkát:

„Az így átengedett munkavállalók feladatait a foglalkoztató kft-k határozták meg. Munkájukat a kft-kkel munkaviszonyban álló étteremvezető, étteremvezető-helyettes irányította és ellenőrizte, a munkavégzéshez szükséges eszközöket a kft-k biztosították. A munkaerő-kölcsönzés megállapíthatóságát nem zárja ki a diákvezető jelenléte, az utasítási jog részbeni megosztása. Helytállóan hivatkozott ezért az alperes arra, miszerint az érintett munkavállalók nem szolgáltatást teljesítettek, hanem a kft-k szervezetébe integráltan a kft-k munkavállalóival azonos munkakört láttak el.

Munkaerő-kölcsönzés esetén jellemző a kölcsönvevő munkáltató eszközeinek, erőforrásainak, nyersanyagainak használata. Ezzel szemben pld. vállalkozási szerződés alapján történő munkavégzésnél döntően a vállalkozó eszközeit használják a munkavállalók a munkavégzéshez. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó a saját eszközeinek használatával, anyagainak felhasználásával kapcsolatos költségeket a vállalkozási (vagy megbízási díjban) elszámolhatja. Így jellemzően vállalkozási és megbízási szerződés esetében a megbízási (vállalkozói) díj nem csak az elvégzett munka ellenértékét foglalja magában, hanem a megbízottnak/vállalkozónak a tevékenység ellátásához kapcsolódóan elszámolt költségeit is.

Természetesen az egyes minősítő ismérveket soha nem önmagukban, hanem mindig a konkrét jogviszony összességében szükséges vizsgálni. Az Mfv.II.10.151/2012/6.számú felülvizsgálati ügyben a Kúria az eset összes körülménye alapján úgy ítélte meg, hogy mivel az ellenérték fejében munkavégzésre átadott (diák) munkavállalók felett a munkáltatói jogok átengedése a peradatok szerint nem történt meg, vagyis a konkrét esetben a megbízó „Kft.-hez semmiféle munkáltatói jogkör nem került át”, az utasítási jogkört a munkavállalókkal szemben a megbízott munkáltató által kijelölt és az ő állományában tartozó személy gyakorolta, így nem állapítható meg a színlelt szerződéssel történő munkaerő-kölcsönzés.

Jogkövetkezmények: munkaügyi bírság és a költségvetési támogatásokból történő kizárás

A Met.1.§ (1) bekezdése alapján a munkaügyi felügyelő az ellenőrzés során megállapított tényállás alapján minősíti a jogviszonyt. Amennyiben megállapításra kerül, hogy a munkavállalók ellenérték fejében munkavégzésre történő átengedése jogosulatlanul történt, a hatóság kötelezi a szabálytalansággal érintett foglalkoztatókat a jogsértő helyzet megszüntetésére, vagyis egyrészt megtiltja a „kölcsönbeadó” munkáltatónak a továbbiakban az engedély nélküli kölcsönzési tevékenység folytatását, másrészt mivel a színlelt szerződés semmis, a tényállás alapján megállapítja a munkaviszony fennálltát a „kölcsönvevő” megrendelő munkáltatónál. Ez utóbbi azzal jár, hogy munkaügyi hatóság határozatában foglalt kötelezés szerint a megrendelő munkáltató köteles az ellenőrzéssel érintett munkavállalókkal utólagosan munkaszerződést kötni és a biztosítási jogviszonyukkal kapcsolatos bejelentést utólagosan rendezni.

A Met.7.§ (1) bekezdése kimondja, hogy munkaügyi bírság – többek között – akkor szabható ki, ha a foglalkoztató a 3.§ (1) bekezdés k) pontjában foglalt rendelkezéseket – akár – egy fő (!) munkavállaló vonatkozásában megsérti. Vagyis a fentebb ismertetett munkaügyi szabálytalanság megszüntetésére való kötelezés mellett munkaügyi bírság kiszabására is sor kerül.

A Met.7.§ (3) bekezdése rögzíti, hogy a munkaügyi bírság összege 30.000 Ft-tól 20.000.000 Ft-ig terjedhet.

Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (továbbiakban: Áht.) 50. § (1) a) pontja szerint költségvetési támogatás abban az esetben biztosítható, ha a támogatási igény benyújtója megfelel a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményeinek.

2015. január 1-jétől az Áht. végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet 82. §-a szabályozza azt, hogy a munkáltató mely esetekben nem felel meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, ezáltal nem részesülhet költségvetési támogatásban.

A rendelet 82. § (1) d) pontja szerint nem felel meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének az, akit a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, az Mt. 215. § (1) bekezdésének a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos szabályainak megsértése miatt hatóság, illetve bíróság a költségvetési támogatás igénylésének időpontját megelőző két éven belül – a korábbival azonos jogsértés elkövetése miatt – jogerős és végrehajtható bírsággal sújtott.

Cikkben hivatkozott jogszabályok:

• munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I törvény
• munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény
• a munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatására való jogosultság szabályairól szóló 118/2001. (VI. 30.) Korm. rendeletben
• 7001/2005. (MK 170) FMM-PM együttes irányelv (nem hatályos!)
• államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény
• az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet

Cikkben hivatkozott bírósági ítéletek:

• Mfv.II.10.794/2005/1.
• Mfv.II.10.158/2009/3.
• Mfv.II.10.012/2012/7.
• Mfv.III.10.151/2012/6.

A